Janus Pannonius
- Ugyancsak Lúciára
Lúcia, midőn tekerésre kinálja parázna picsáját s lábai kétoldalt lógnak a vállaimon: segge lyukán íme rettenetes ropogás szabadul ki, s mint a szilaj villám, tépi a fellegeket. Én meg az orrom jól befogom s meglépek azonnal, büszke faszom lekonyul, szégyenem onnan elűz. Lúcia semmi gyönyört nem nyújt minekünk a pinuskád míg nem hagyja alább segged e csúnya szokást.
