A gyévocska szmechált, tudomást sem véve a világ gonoszságáról. Azután a diszk a sztereón kattant és elhallgatott. És a szünetben, mielőtt jött volna a következő, hirtelen énekelni kezdett. Olyan volt, testvéreim, mintha valami nagy madár szállt volna be a tejbárba. Úgy éreztem, minden egyes málenkicsi szőrszálam az égnek állna. Remegés futott fel a galavámig, mint egy málenkicsi gyík, aztán vissza le. Mert tudtam, mit énekel. Egy részt a dicső kilencedikből, Ludwig vantól.